, (kup-ak, egyezik vele a török kapak, kabak, kabuk) fn. tt. kupak-ot, harm. szr. ~ja. Széles ért. gömbölyű v. hengerded, v. dudorú födele valamely öblös edénynek. Korsó, serleg kupakja. Különösen így nevezik a pipa födelét. Ezüst, aczél, réz kupak. Tornyos kupaku pipa. Betenni, kinyitni a pipa kupakját. Túl a Dunán gúnynevül használtatik oly tanácsról, mely tudatlan birákból áll. Ez értelemben legközelebb áll a kobak szóhoz, mely tököt is jelent; tehát kupak tanács am. kobak, azaz tökfejü tanács. A kupak, úgy látszik, nem egyéb, mint az átvetett kicsinyező kup-ka, mint csutak = csutka, latyak = latyka, (lotyka) bicsak = bicska, tusak = tuska (tuskó) és több mások. V. ö. KA, KE képző.