, (kull-og) gyakor. önh. m. kullog-tam, ~tál, ~ott. Meggörbedt testtel mendegel, mintha bujkálna. Innen érthetők a közmondások: Lassan kullog, mintha epret szedne. Farkast emlegetnek, kert alatt kullog. Szégyenében odább kullogott. Hihető, hogy valódi gyöke a hunyást, sunyást jelentő kun, s ebből lett kunlog, azután hangolvadással kullog. És csakugyan kullogni am. kunva, magát meghunyva, megsunyva menni. V. ö. KUN.