, (kuk-ta) fn. tt. kuktát. Szakácsinas, ki a főzés`mesterségét tanulja. Így neveztetnek különösen a kolostorok konyháiban a szakácsok férfi segédei. Megszokta, mint barátkukta a szennyet. (Km.). E szónak gyöke mind hangra, mind értelemre nézve rokonságban van ugyan a kohol, kotyvaszt, konyha (= kohnya) szók gyökével: (V. ö. KOHOL, KONYHA), azonban úgy létezik, közvetlenül a szláv nyelvekbeli szókból vétetett: kuchta, kuhta.