(kul-cs-ol) áth. m. kulcsol-t. Két vagy több testet egymásra hajtogatva, tekergetve, öszvefűz, együvé csatol. Kezeit fejére kulcsolta, és jajgatott. Egybekulcsolt karokkal sétálni.
"Jajgat az elhervadt hív,
Kulcsolt kézzel engem hív."
Csokonai.
A kisodrott tésztakolbászokat pereczczé kulcsolni. V. ö. KULCS.