, (kuka-az) önh. m. kukáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Vontató hajósok műszava. Midőn a hajót sem lovak, sem emberek nem húzhatják, előre viszik a horgonyt, s hozzá kötik az alattság egyik végét, melynek másik vége a hajó fölött huzódik el, ha a hajósok ezen kötelet előregörbedt testtel huzzák, a illetőleg a hajót a horgony felé tolják, azt szokták mondani, hogy kukáznak. Kenessey Albert szerént, midőn a hajósok egy négyágu horgonyt a partra állitnak, megerősitnek, és a rákötött kötéllel, melynek egyik végét a hajóra viszik, a hajó előre hozására használnak: a hajó ily módon való előrehuzását kukázás-nak, s ennek fő eszközét, a horgonyt, kukázó macská-nak mondják, a kötelet pedig kukázó kötél-nek. V. ö. KUKA.