, (kuf-ár v. kof-ár) fn. tt. kufár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Holmi aprólékos árukkal kereskedő, kofálkodó. Gyöke úgy látszik, nem egyéb, mint kof, melyből kofa is származott. Halkufár.
"Demoszthen dörgő nyelvével szitkozódó halkufár."
Kölcsey.
Ezen szót némelyek a német Käufer szóval akarják rokonítni.