, (köz-ön-b-ös-ség) fn. tt. közönbösség-ět, harm. szr. ~e. 1) A kedélynek vagy akaratnak azon minemüsége, melynél fogva valami iránt közönbös. Közönbösséggel hallgatni a legszívrehatóbb beszédeket. 2) A tárgynak érdektelen volta. E dologról, közönbössége miatt, szólani sem érdemes. 3) Népjogi ért. l. SEMLEGESSÉG.