, KÖZEPSŐ, (köz-ép-ső) mn. tt. középsőt. Másodfoka nincs, harmad fokban, legközépső. Jelenti meghatározottan azt, ami közepett van. A vele viszonyban levő: szélső, vagy alsó felső, külső belső, pl. Az ábécze középső betüje b, a szélsők pedig a és cz. Alsó, középső, felső fiók. Külső, középső, belső szoba.