, (közép-fok) ösz. fn. l) Általán, valamely fokozat alsó kezdetétől és felső végétől egyarányos távolságban álló fok. 2) Nyelvtani ért. a hasonlított melléknév második foka, mely az első fok értelmét nagyobbítja, pl. az erős, gyönge melléknevek középfoka: erősebb, gyöngébb. Képzését illetőleg, lásd: ~ABB.