, (kö-v-ecs) kics. fn. tt. kövecs-ět, harm. szr. ~e. A folyóvizek fenekein, s a szárazföldön is találtató, rendesen durva homokkal, poronddal vegyült apró kövek. Kövecscsel tölteni az utakat. Kövecsekkel játszani. Az ily apró köveket, kivált ha laposak, pitykövek-nek is hívják. Hangváltozattal: kavics.