, (kuk-acz) fn. tt. kukacz-ot, harm. szr. ~a. Meztelen, és gyűrűs testü hernyó, féreg, pondró. Földi kukacz. Gyümölcsben, sajtban, szalonnában, vajban termő kukacz. Felpattan, mint a sajtkukacz. A halhorogra kukaczot húzni. A fülemilét lisztkukaczokkal tartani. Minthogy ezen féreg teste gyűrűs, azonfölül, ha érintetik, legottan öszvezsugorodik: innen gyöke a görbedést jelentő kuk, mi szerént kukacz am. kukorodó, gugorodó féreg. Latinban is a vermis és verto, vertigo rokonok.