, fn. tt. kudarcz-ot, harm. szr. ~a. Különféle tájszókások szerént: kuarcz, kuvarcz, koarcz. Megszégyenülés neme, melyet az szenved, akinek valamely vállalata, merénye roszul üt ki, aki föltételét el nem éri, felcsúfolódik, rövidséget, kárt szenved, mely miatt pirulnia kell. Kudarczot vallani. Heltai krónikájában többször kurcz alakban fordúl elé, honnan valószinü, hogy nem egyéb, mint a német kurz (rövid, mennyiben erkölcsi rövidséget, sikertelenséget jelent, miszerint kudarcz-ot (kurczot) vallani, am. rövidséget szenvedni, rövidet húzni, épen úgy, mint a német den Kürzern zichen, mi azon régi sorshuzási módtól származottnak látszik, midőn valamely ügyet vesszők v. nyilak huzása által döntöttek el. Kuharcz alakban eredhetett kuhi szóból is.