, (kucz-ik) fn. tt. kuczikot, harm. szr. ~ja. Általán, szögletet formáló szük hely, különösen a kemencze és a fal köze, vagy a konyhán a tüzhely möge, máskép: kuczkó és sut v. sutt. Gyökével megegyezik a tót kút (szugoly). De egyezik vele a gócz szó is. Gyökeleme a szögletes görbét jelentő ku, akár azért, mert a kuczik szögletes, akár pedig mivel az ember csak mintegy magát meghúzva fér el benne; sut is a suttom, sunyik, sunynyog szókkal áll közvetlen viszonyban.