, (a hellén χρυσταλλος szótól, mely eredetileg átlátszó jeget jelent, χρσος szó után, mely am. jég; hideg); fn. tt. kristály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Általán oly test, mely lassan-lassan bizonyos és szabályos szerkezetű alakban állott öszve, vagy valamely testnek ilyetén egyes része. Ily alakok képződését leginkább észrevehetni, midőn némely híg testek, úgymint olvasztott érczek, savak lassacskán kihülnek és megszilárdulnak. 2) Szorosb ért. sajátnemü testek, melyek ilyféle alakokból állanak, milyenek az úgynevezett hegyi kristályok (Silex quarzum crystallus), melyek tiszta és átlátszó kavicsok, és rendesen hatszögű oszlopokban képződnek. V. ö. JEGECZ.