, KÖZÖSÜL, (köz-ös-űl) önh. m. közösűl-t.1) Valamiben többekkel együtt részesűl. A zsákmányban az egész társaság közösűlt. 2) Viszonyos öszveköttetést tart, vagy ily öszveköttetés által egyesűl valakivel. Ily értelem van a Müncheni codexben is: "Mert a zsidók nem közösőlnek vala a samariabeliekkel." János ev. IV. 3) Nemileg a hímállat a nősténynyel párosúl.