, (köt-el-ő-d-ik) belsz. m. kötelőd-tem, ~tél, ~ött. 1) Kötélbe keveredik, tekeredik, az öszvecsavarodott kötél közé szorúl. A szilaj ló lába a hámistrángba kötelődik. 2) Átv. ért. bizonyos viszonyokba bonyolódik. Ördög szövetségébe kötelődtek. Pázmán Kal. 197. l. Másba kötelődni, am. belekapczáskodni Máskép: kötelődzik.