, fn. tt. krajczár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja; kicsiny. krajczárka. Közvetlenül a német Kreuzer, közvetőleg a latin cruciger szóból alakult köznépies tájszokással: karajczár, pl. Fizetésem tíz forint húsz karajczár. (Juhászdal). A conventiós pénzkelet szerént a rénesforintnak egy hatvanad, s a garasnak egy harmad része. Ezüst, réz krajczár. Ha pénzemet felszámlálom, egy krajczárom sincsen. (Népd.) A mai osztrák értékben az osztrák forintnak egy századrésze.