, (köz-ös) mn. tt. közös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Személyekre vonatkozólag, ki bizonyos cselekvésben, szenvedésben, állapotban hasonló részt veszen, részes (Szabó Dávid). Közös bűntársak. Közös vállalkozók. 2) Tárgyat illetőleg, amihez többen jogot, igényt tartanak, mit többen használnak. Közös lónak túros a háta. Paripa, fegyver, feleség, nem közös jószág. (Km.). 3) Vegyes, kevert. Közös gabona. 4) Viszonyos, kölcsönös. Közös szeretettel, barátsággal viseltetni egymás iránt.