, (köz-ön-ség) fn. tt. közönség-ět, harm, szr. ~e. 1) Személyekre vonatkozólag, sokaság, mely bizonyos tekintetben együvé tartozó személyeket, mint valami egészet foglal magában. Falusi, városi, megyei közönség. Pest városának közönsége. Főpapok, főurak, nemesek közönsége. A t. cz. közönséggel tudatni valamit. Rokon vele: község, de ez inkább a közrendüek sokaságára vonatkozik, a közönség pedig az illető sokaság minden rendü osztályára kiterjed. V. ö. KÖZSÉG. 2) Tárgyakat illetőleg oly tulajdonsága valaminek, melynél fogva a maga nemében nem kitünő, hanem alsóbb rendbe tartozó. Egyébiránt ez értelemmel önállótag nem divatozik, hanem származékaiban: pl. közönséges ruha, étel, lakás. Több alapértelmeire nézve l. KÖZÖNSÉGES. 3) Régiesen, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben közönségvel v. közönséggel am. közösen; és közönségesen, am. általánosan.