, (köz-é-be, azaz köz-e-ve, mint hova); névutó, mely dunántúli tájdivat után elfogadott irói szokás szerént a személyragokat is elfogadja közibém, közibéd, közibe, közibénk, közibétek, közibök; különben jelentésére nézve am. közé. Hasonló alkotásuak: elébe v. elejbe, fölibe, hegyébe v. hegyibe. (Vass József koszorúzott értekezése a dunántúli nyelvjárásról. Magyar nyelvészet. 1860).