, (köz-l-e-kěd-és) fn. tt. közlekědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Viszonyos öszveköttetés az egymástól különben távol lakó emberek között, melynél fogva bizonyos üzletekre, működésekre, pl. kereskedésre, ismeretek terjesztésére nézve stb. egymással érintkeznek, öszvejönnek. Kereskedelmi, műipari, tudományos közlekedés. Müvészek, tudósok közlekedése. 2) Azon utak, eszközök, melyek által az ily öszveköttetés elősegíttetik. Elzárni, megnyitni a közlekedést. 3) Szükebb ért. egyes személyek öszveköttetése, mely által ügyeiket, dolgaikat egymással tudatják. Barátok, rokonok közlekedése.