, (köz-ön-ség-ěs) mn. tt. közönségěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Valamely egymáshoz tartozó nagy sokaságnak, mint egésznek részeit, mind magában foglaló. Közönséges keresztény anyaszentegyház. 2) Bizonyos sokaság minden egyes részeire kiterjedő. Közönséges háboru, békeség. Közönséges erkölcsi romlottság. Közönséges megegyezés. 3) Nyilvános, közhasználatra való. Közönséges hely, mulatság. 4) A maga nemében alábbvaló, mely rendesen legtöbb szokott lenni; ami nem jeles, nem kitűnő. Közönséges ember, elmetehetség. Közönséges ruhában járni. 5) Mi rendesen történni szokott. Az aratás közönséges ideje a nyárhó és nyárutó.