, (kap-ocs) fn. tt. kapcsot, harm. szr. ~a. Általán görbe végü, vagy kajmós test, vagy eszköz, mely más testet mintegy megkap, megragad, bele kapaszkodik. Szorosb ért. mesterségesen készített kajmós eszköz, mely kötő, fűző, összetartó képességgel bir. Vas kapcsokkal összefoglalni a gerendákat. Kapocs a könyvön, ruhán, lószerszámon. Beakasztani a kapcsot. Kan kapocs, melynek gajmója van; nőstény kapocs, mely gyűrű alakkal bir, s melybe a kan kapocs kajmóját akasztják. Átv. viszony, mely két v. több különböző tárgyat vagy személyt, vagy testületet együvé köt, összvetart. Rokon vele a német Haft, mely a rokon hangok (h = k, t = ts v. cs) felcserélésével épen am. kapcs; törökül és a szláv nyelvekben: kopcsa, sínai nyelven: kue.