, (kap-asz-kod-ik) k. m. kapaszkod-tam, ~tál, ~ott. Általán, kézzel, vagy lábbal valahová érni, nyúlni, felkapni iparkodik. Különösen, magas helyre, péld. dombra, hegyre fára menni akarván, helyről helyre, pontról pontra fölkap, kezével lábával tovább nyúl. Kapaszkodnak a hegyre húzó igás barmok. Kapaszkodik a fára mászó gyermek. Belekapaszkodni a szekér farába, hintó bakjába. Fölkapaszkodni a kerítésre, sövényre. Átv. ért. iparkodva serényen dolgozik. Nosza legények, kapaszkodjunk. Ha jól kapaszkodunk, ma bevégezzük e munkát. Rokonok vele értelemben is a fenhangú csipeszkedik, gebeszkedik; ez utóbbi némi erőködéssel vegyest.