, (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. Népies értelmezés szerént, legalább Mátyus földén, különösen alsó Vágmelléken am. káp-hozta, mert a monda szerént Káp János nevü ember hozta be. Innen a rímjáték: Káposzta, Káp János hozta. Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz. Köz ismeretü, a négyfőbbhimesek seregébe és beczősök rendébe tartozó növénynem, csészéjének levelei összeborulnak. A nagyobb himszálak tövén kivülről, az apróbbakon belülről egy egy ikra, magvai gömbölyűk. Nevezetesebb fajai: csíkos, csipkés, fodros, olasz, vörös, fejes káposzta. (Brassica.) A készítés módja szerént: hajdú, pörgölt, kolosvári, tejfölös, kapros, szalonnás, töltött káposzta. Aki nem szereti a káposztát, a husát se egye meg. (Km.)
Fehér czipó szalonna,
Füstölt hús és káposzta
A magyarnak étele.
Népdal.
A Tatrosi codexben jelent általán kerti veteményt. "Kik megdézmáljátok a mentát és a rutát és minden káposztát" (omne olus).