, (köz-ön-b-ös) mn. tt. közönbös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Személyre vonatkozólag, ki nem gondol vele, kinek mindegy, akár így, akár úgy. Közönbös kedvvel fogadni valamit. 2) Tárgyra vonatkozva, ami bennünket nem érdekel, mi sem kedves, sem kedvetlen érzelmet nem gerjeszt bennünk. Ezek rám nézve mind közönbös dolgok. Ellentéte: érdekes. 3) Vegytanilag, mi két különnemü testek különösen savak és égvények vegyüléséből ered, s mintegy középtulajdonságu lesz a kettő között. 4) Népjogi ért. l. SEMLEGES.