, (közép-pont) ösz. fn. Széles ért. azon pont, mely valamely testnek vagy térnek közepét teszi, különösen a) a kerek v. gömbölyü testekben azon pont, melytől az illető test minden szélpontjai egyarányos távolságra esnek, vagyis melyben a sugárvonalak öszpontosulnak, s melyen az átmérő vonalak keresztül mennek. b) a hosszukás vagy szabálytalan alakú testekben azon vonal, mely által két egyenlő részre oszthatók. A mennyiség- és természettanban megkülönböztetjük azon középpontot is, mely körül bizonyos testek mozognak, forognak. Átv. ért. hely, menynyiben bizonyos működések, állapotok, mintegy öszpontosulnak benne. Magyarország kereskedelmi középpontja Pest. Vármegye középpontja. Rövidebben: központ.