, (közép-szerüség) ösz. fn. 1) Tulajdonság, melylyel a középszerü dolog, mint olyan, bir, vagyis azon tulajdonságok öszvege, melyeknél fogva valamit középszerűnek tartunk, pl. Ezen műnek minden részei az illető szerző tudományának középszerüségére mutatnak. 2) Közepszerű állapot, mely a szélsőségektől távol van, különösen sem fölötte gazdag, sem fölötte szegény; mely állapotról énekli a költő:
"Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum, vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:
Van kies szőllőm, van arany kalászszal
Biztató földem; szeretett szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?
Berzsenyi.