, KÖZÉPSZERÜ, (közép-szerű) ösz. mn. A maga nemében bizonyos tulajdonságra nézve se egyik, se másik szélsőséghez nem tartozó. Különösen a) Mi sem fölötte nagy, sem igen kicsin. Középszerü termet, vagyon, kert. b) Sem igen jó, sem igen rosz. Középszerü gabonatermés, áru. Középszerű magaviselet. Néha ócsárló értelemmel bir, mi a maga nemében épen nem jeles, nem kitűnő. Középszerü belátás, tudomány, elmetehetség. Középszerű elmemüvek, költemények.