, (köz-ep-ett) névutó. Személyragozva: közepet-tem, ~ed, ~e, ~ünk, ~etěk, ~ök.
Általán am. azon ponton vagy vonalon, mely valaminek közepét teszi. Fák közepett v. fáknak közepette. Roszul volna: fák közepette, valamint roszul volna fák alatta vagy fölötte. A régiek szabatosan használták, pl. a templom közepött (Nádor-codex); az ebéllő (ebédlő) ház közepett (Müncheni codex); a doctoroknak közepettek (ugyanott); a város közepett (Szentpéteriek végezése).
"Te nagy haragodnak közepette is,
Uram emlékezzél irgalmadrul is."
A XVII. századból (Thaly K. gyüjt.).
Így az újabb jeles iróknál is:
"Testhalmok közepett küzd, noha élte szakad."
Kisfaludy R.
Ellenben: ő közepette, mint ő fölötte, alatta, mellette. A régieknél is: "És kik ő közepette eltávozjanak." Müncheni codex.