, (köz-é) névhatárzó. Ragozva: közém, közéd, közé v. közéje, közénk, közétek, közéjök. A név, melylyel közvetlen viszonyban áll, változatlanul marad, pl. Tűz és víz közé szorult. Rablók közé jutni. Megfelel e kérdésre: hova? Eredetileg rövid e-vel köz-e, melyben az e mutató jelentéssel bír, mint a hov-a, tov-a, id-e, od-a szókban, s annál fogva a közé már a harmadik személy ragját is magában foglalja köze-e, és j közbetétellel: köz-e-j-e,ami az elsőbb e, megnyujtásával, mint föntebb érintve van, divatos is.
"Mennyet hasgat a tábor zenéje,
Nép- s harangszó zúg, zajong közéje."
Választó gyűlés. (Erdélyi Jánostól).
Így képződött a bel-ből származott bel-e, bel-e-em, bel-e-ed, bel-e-e, belém, beléd, belé. Ezek is: alá, fölé, felé, mögé, határozatlan, vagyis személyragozatlan állapotban eredetileg: al-a, föl-e, fel-e, mög-e; innen a tájszokásilag még élő alaja, föleje, feleje, mögeje. Nagyobb nyomatékkal: két z-vel közzé; s hogy itt csak nyomatékosság rejlik, mutatja a közébe vagy közibe alak, mely közé-nek újabb származéka; mint fölé-nek: fölébe, hegyé-nek: hegyébe, és elé-nek elébe.