, (köz-ép) mn. tt. közep-et. Azon ponton vagy vonalon létező, mely valamely testnek vagy térnek szélpontjaitól, vagy vonalaitól egyarányos távolságra esik. Ellentétei a különféle viszonyú irányokhoz képest: külső, belső, pl. Külső-, Közép-, Belső-Szolnok; jobb, bal, pl. jobb, közép, bal része valaminek; alsó, felső, pl. a három emeletes házban van alsó, közép és felső emelet. Átv. ért. ami a szélsőségektől egyarányos távolságra esik, bizonyos tulajdonságra nézve. Közép termés, mely sem igen jó, sem igen rosz; közép sors, állapot, sem fölötte szegény, sem fölötte gazdag; közép rendbeli ember, se a föurak közől, se a köznépből nem való. Közép kor, sem vén, sem ifjú. Közép termet, sem igen alacson, sem igen magas.