, (köz-emběr) ösz. fn. 1) Széles ért. ember, ki a polgárzatban, vagy bizonyos testületben semmi kitünő állapotot nem visel, hanem a többséghez hasonló, ki nem ur, nem hivatalnok, nem nemes vérből származott stb. 2) Szorosb ért a katonaságban oly ember, ki legalsóbb osztályban áll, máskép közlegény, közkatona, közvitéz, ellentéte: tiszt. 3) Átv. ért. ki semmi jelesb tettel nem tűnteti ki magát a társadalomban, bármily rangu vagy állapotu legyen különben.
"A köz embernek neve vész magával;
Kincs, kevély márvány paloták homályba
Dőlnek, elmúlnak, s heverő uroknak
Híre enyészik."
Berzsenyi.