, fn. tt. közel-t, tb. ~ěk. 1) Tér vagy idő, mely egy másik határozott dologgal érintkezésben van, vagy nem esik távol tőle. Közelről nézni a csatát. Közelre kirándulni. A város közelében lakni.
"Azt keresem; hív magyar nő,
Véres ütközetben
Hogy lehessek élve-halva
Mindig közeledben."
Rozgonyiné. (Arany Jánostól).
2) Régi magyar nyelven, am. atyafi, ki t. i. vér szerént öszveköttetésben van velünk. "Hogy feltámaszjad te közelednek nevét." Ut suscites nomen propinqui tui) Bécsi cod. Ruth. 4. fej. "Annak közele, kinek Péter elvágta fülét." Régi magyar Passio (Toldy F. kiadása 52. lap.). Valamint ellenben rokon gyakran eléjön közel értelemben.