, (közép-ige) ösz. fn. Általán oly ige, mely a cselekvők és szenvedők között mintegy közép természetü, vagyis, melyben mind a cselekvésnek, mind a szenvedésnek vagy kényszerülésnek fogalma némileg megvan, és állapotot jelent. Ilyenek a szoros értelemben úgynevezett ik-es igék, mint gondolkodik, törik, ütközik, romlik, növekedik stb. Ezektől meg kell különböztetni a kül- és belszenvedőket, melyek szintén ik-esek, de amazok még at, et v. tat, tet, emezek pedig ód, őd v. ódz, ődz képzőket vesznek a törzsökhöz.