, (köv-et-kěz-és) fn. tt. követkězés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az egymással öszvefüggésben levő tárgyak azon viszonyos létezése, midőn egymás után jönnek, s mintegy követik, kisérik egymást. Különösen 1) észtanilag, az előrebocsátott ismeretekből, állítmányokból másoknak mintegy észszerü kifolyása. 2) Valamely dolognak, cselekvésnek sikere, eredménye, mely mintegy kiered, kifoly belőle. Jó, rosz következés. Annak semmi következése nem lett. Majd megmutatja a következés. V. ö. KÖVETKĚZIK.