, (köz-be) igekötő. 1) Valamely térnek közepébe vagy azon térbe, mely bizonyos határokkal bir. Két oldalról közbevenni az ellenséget. Közbevetni magát valamely ügyben, azaz a két felet elválasztó térbe állani. 2) Valaminek folytát megszakasztja, s annak multja és jövője közé mintegy betolakodik. Közbeszólni mások beszédébe. Ha betegségem közbe nem jön, már elvégeztem volna munkámat. Különösen személyre vitetve, am. megjelenése által két vagy több személyek közt folyó müködést, cselekvést, tanácskozást stb. megakasztja.