, (köt-öl-ék) fn. tt. kötölék-ět, harm. szr. ~e. Általán, kötésre használt holmi, pl. szalag, madzag, zsinór, pólya. Különösen, a mivel a sebészek a fájós, sebes tagokat beburogatják; vagy a vadászebeket öszvefűző póráz. Mondják megnyujtva is: kötőlék. V. ö. KÖTELÉK.