, (köt-ény) fn. tt. kötény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Általán lebegő ruhadarab, melyet az alsó test elejébe (némely népek divata szerént hátra is) kötnek, s mely rendeltetéséhez vagy a népszokáshoz képest, valamint szabására, és kelméjére nézve különböző, pl. vászon, vagy posztó kötényt viselnek némely mesteremberek, hogy ruháikat kiméljék. Így a posztósok, füszerárusok köténye rendesen posztóból van, a kőmíveseké, ácsoké, kovácsoké bőrből, a csizmaziáké vászonból. A női viseletben a kötény részint díszöltözetül, részint a házi munka körül mint ruhakimélő használtatik. Szakács-, konyhakötény. Vászon, gyolcs, selyem kötény. Fehér, világos, sötétkék kötény. Hosszu, kurta, széles, keskeny, hímzett, rojtos, csipkés kötény. Köténybe virágot szedni. Köténynyel betakarni a szemét. Kötény alatt vinni a bort. A magyar köznépi öltözetben a kötény nélkülözhetlen kellék, sőt az volt a régies úri hölgyek viseletében is. Magyarország némely vidékein, pl. felső Vág mellékén a tót leányok, valamint a románok is Erdélyben elülhátul viselik a kötényt.