, (köt-ő-d-ik) belsz. m. kötöd-tem, ~tél, ~ött. Tulajdonképen mintegy maga magát köti, pl. a czérnán a matringból húzogatás által csombók kötődik. Átv. ért. oly emberről mondjuk hogy kötődik, ki jó kedvéből, tréfából, dévajságból, vagy kedvesen enyelegve oly szókat mond másnak, melyekre az mintegy kénytelen magát védelmezni, s ez által az illetők között egyéniségök, s müveltségökhöz képest gyöngédebb vagy nyersebb feleselés támad. A kötődőnek minden esetre az a szándéka, hogy a másikat kedélye rendes nyugalmából kivegye, s kötődni leginkább oly egyénnel szokás, kiről tudva van, hogy bizonyos dolgok említése érdekli, s benne kedves vagy kedvetlen érzelmeket gerjeszt; miért is nem csak úgy lehet kötődni, hogy mást kevessé boszontsunk, hanem az által is, ha holmi kedves dolgokra emlékeztetjük, melyeket ő talán titokban akarna tartani, pl. ha valaki a szende leánynyal, imádóit emlegetve, kötődik.