, (köz-el-ěd-és) fn. tt. közelědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A térben vagy időben haladékony dolognak azon állapota, midőn bizonyos hely- vagy időpont felé tart, hogy azzal, mintegy egyesüljön. Erkölcsi ért. állapot, midőn az idegenkedő vagy akármely okból ellenkezésben álló személyek a távolító akadályokat elháritják, s egymással bizonyos viszonyba lépnek.