, (köz-el) mn. tt. közel-t, tb. ~ek. Egyenes ellentéte: távol, a táv gyöktől. Fokozva: közelebb, tájdivatosan: közelébb. Azon tulajdonsága valaminek, melynél fogva egy másikkal tér- vagy időbeli öszveköttetésben van. Közel hegy, mely bizonyos helylyel érintkezik; közel nap, mely a mai után következik; közel halál, mely nem sokára elérkezik. Szélesb ért. ami közvetlen nem érintkezik ugyan egy másikkal, de nincs is távol tőle.