, ösz. fn. A nyelvtanban azon ön- vagy mássalhangzó, mely ragozás- vagy képzéskor könnyebb vagy hangzatosabb kiejtés végett a törzsük és rag vagy képző közé tétetik. Ezek mássalhangzóknál, főkép a j és v, pl. lejebb, kijebb, leebb kiebb, helyett, bővebb, bővít, bőebb, bőít, helyett, önhangzóknál a, e, o, ö, pl. hadakozik hadkozik helyett barátotok, baráttok helyett és több számtalanok.