, (közép-hang) ösz. fn. 1) Zenészeti ért. a magasabb és mélyebb hangok között mintegy középen álló hang. 2) Szintén a zenészetben a hangfokozaton egyes hang, mely más két hangok között áll. 3) A nyelvtudományban valamely egyes szónak közepén, vagyis elő- és utórésze között álló akár egy, akár több hang, pl. ebben: ir-o-gat, az o középhang, ebben: term-ész-et az ész középhangok.