, mn. tt. köz-t, tb. ~ek. 1) Bizonyos többségnek minden egyes részeire kiterjedő, s azokat némi tekintetben öszpontositó, ilyenek: a) köz birtok, köz legelő, köz haszon, köz jó, köz kenyér, köz keresmény, köz kocsi, köz ló, köz ház, melyekhez t. i. több illetők jogot, vagy igényt tartanak, s e tekintetben mintegy erkölcsi egészszé olvadnak öszve; b) köz akarat, melyben mindnyájan, vagy a többség egyesűl, köz gyónás, mely minden bűnök megvallására kiterjed. Ellentéte: külön, különös, önálló, saját. 2) Nyilvános, mi az egyes részeket nem zárja el, nem rekeszti ki, hanem öszvefoglal mindent, s általánosan hat, pl. Köz beszéd, mely a sokaság nyelvén forog; köz hír, melyet általán beszélnek; köz hely, melyből senki kizárva nincs, köz tér, köz kert, köz út, hol mindenki járhat; köz kézen forog; köz hivatal, mely az egész községnek szolgál, köz törvény, köz ügy stb. Ellentéte: magán, magános, egyes. 3) A nagy sokasághoz tartozó, a többi közől semmi kitünő tulajdonságnál fogva ki nem váló. Innen átv. ért. a maga nemében alávaló, vagy alsó rendbeli. Ellentéte: kitűnő, jeles, innepi. Ilyenek: köz katona, ellentéte: tiszt; köz ember, ellent. úr, rangbeli személy; köz nép, ell. úri nép; köz rend, köz vér, ell. nemes rend, vér; köz nap, ell. innep, vasárnap. 4) Többek közé szoruló, s azokat mintegy központul öszvesitő. Ellentéte: szélső, külső. Ilyenek köz fal, köz határ, köz korlát. 5) Részes valamely cselekvényben, merényben stb. Péter is köz volt hozzá = részes volt benne. V. ö. KÖZ, (1).