, (köv-et-kěz-et-len-ség) fn. tt. követkězetlenség-ět, harm. sz. ~e. A következetességnek egyenes ellentéte, vagyis az okoskodásnak, vagy cselekvésnek azon minősége, mely szerént az illető előzményekkel öszhangzatban nincsen, s azokból szükségképen nem foly ki. A népszabadságot szóval védeni, s rabszolgákat tartani, politikai következetlenség.