, KÖVÜL, (köv-űl) önh. m. kövűl-t. Mondjuk szerves, vagyis állati és növényi testekről, melyek a földben hosszas időn keresztül feküvén, idegen, nevezetesen ásványos testektől általhatva megkeményednek, s kövekhez lesznek hasonlókká, s ezen átkövült test neve: kövület, (petrefactum). Átv. ért. mondják emberről, kinek érzékei megtompulnak, s gyöngédebb benyomások felfogására képtelenek. Megkövült a szíve.