, (köt-öz) áth. és gyak. m. kötöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Valamit többször köt, beköt, megköt stb. A törött lábat kötözni. A rozoga szekeret öszvekötözni. 2) Több testeket egymás után köt, megköt. Szőlőt kötözni. Kévéket kötözni. A teli zsákokat bekötözni. Az ökröket jászolhoz kötözni. A télre való szőlőfejeket felkötözni. A vadászebeket párosan öszvekötözni.