, (körül-jár) ösz. önh. és áth. 1) Tárgyesetes név nélkül am. bizonyos tért foglaló, s különböző irányban fekvő helyeken jár, sétál, útazik. Körüljárni a városban a város határában, a város vidékén. Körüljárni az országban. 2) Tárgyesetes névvel bizonyos testet vagy tért járva megkerül. Körüljárni az oltárt. Az őrök körüljárják a várat, a tábort.