, KÖSZÖRÜL, (köször-ü-öl) áth. m. köszörűl-t. 1) Valamely kemény test egy másikat hozzá dörgölődzve koptat, vásít. A forduló szekér kereke köszörüli a lőcsöt. 2) Különösen valamely tompa vaseszközt vagy üveget köszörű által élesít, egyszersmind fényesít. Késeket, fejszéket, bárdokat, kardokat köszörülni. 3) Átv. ért. mondják: fogakat köszörülni valakire, am. mérges boszút forralni ellene. Eszét köszörülni valamin, am. élesíteni. A tudós is talál, mit köszörüljön eszén. (Km.). Sokat kell még ezen emberen köszörülni, am. finomítani, simítani darabos erkölcsein.